“Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!” – mondja az ismert falfirka, és sokáig azt gondolhattuk, hogy ez csak egy jó poén. Ám 2020 tavaszán, amikor a világjárvány ránk rúgta az ajtót, tényleg leállították a világot, és bizonyos értelemben ki is szálltunk belőle. Majdnem egy évig nem mentünk sehova, nem találkoztunk senkivel, a gyerekek nem jártak iskolába, minden munkámat lemondták, minden koncert és zenekari turné elmaradt, gyakorlatilag beszorultunk a négy fal közé. Azóta is sokan tanakodnak, hogy mindez miért, és hogyan történhetett meg. Tényleg egy fertőzött denevér lehet az oka, amit egy halszagú vuhani piacon gyanútlanul megvacsorázott egy derék kínai? Netán egy súlyos orvosi műhiba áll a háttérben? Esetleg egy laboratóriumszökevény kórokozóval van dolgunk? És mi van, ha a legvadabb összeesküvés-elméletekben hívőknek van igazuk?! Sokan csak találgatnak, sötétben tapogatóznak, de én – kérem, ne vegyék szerénytelenségnek – biztosan tudom, mi áll a háttérben: a világ azért állt le egy időre, hogy létrejöhessen “A lélek húrjai” című kötetem, valamint a “Lélekszerviz” című előadás-sorozatom. Az előbbi a Klasszik rádióban elhangzott, heti rendszerességgel jelentkező hangjegyzet-sorozatának írott és szerkesztett változata, az utóbbi pedig a Biatorbágyi Keresztyén Testvér Gyülekezet havonta jelentkező bibliatanulmány-sorozata. Ezen az estén e két sorozat eggyé válik, és sok zenével, történettel, humorral kiegészülve színpadra áll. Mert a Lélek Szerviznek és A Lélek húrjainak van egy közös pontja: maga a lélek.
