1973-ban született Budapesten, a biatorbágyi Bolyki család negyedik gyermekeként.
A zene szeretetét — négy fiútestvérével együtt — szó szerint az anyatejjel szívta magába. E családi légkörre jellemző, hogy testvéreivel karöltve, egyfajta szakmai szimbiózisban sajátította el az éneklés, a zongorázás, a gitározás, a citerázás, a furulyázás, valamint az ütőhangszerek használatának tudományát. Ugyanerre a testvéri közegre jellemző még, hogy ezen hangszereknek a támadó, illetve védekező fegyverként való használatát is elsajátította.
Intézményes keretek között hatévesen kezdett hegedülni a 13. kerületi zeneiskolában, Jankó Katalin tanítványaként.
Tanulmányait a budapesti Bartók Konzervatóriumban folytatta brácsa szakon, Vermes István, valamint Gyetvai Mária osztályában. A Konzervatórium diákjaként olyan kiváló mesterek keze alatt tanulhatott még, mint Tihanyi László (szolfézs-összhangzattan), Ugrin Gábor (karének), és Sebő Ferenc (népzene).
15 évesen tagja lett az Áldor Lili vezette Erkel Ferenc Kamarazenekarnak, mellyel azóta is, mintegy 30 éve folyamatosan koncertezik.
A Zeneakadémián Nagy Sándor (brácsa) és Rados Ferenc (kamarazene), Batta András (zenetörténet), Vikár László (népzene), valamint Mihály András (zenekari gyakorlat) voltak mesterei.
A diploma megszerzése után a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar ösztöndíjasa, majd tagja lett, így aktív részese lehetett a Fesztiválzenekar világ élvonalába emelkedésének.
A Bolyki Brothers énekegyüttes tagjaként neves énekes (basszus), zeneszerző, hangszerelő.
Nős, négy gyermek édesapja, a Biatorbágyi Keresztyén Testvér Gyülekezet igehirdetője, ismert előadó, lelki gondozó, több kötet szerzője.