Áldor Lili emlékére

 Pont annyi idős volt Lili, mint én most, vagyis ötvenhárom éves, amikor lánya, Bakos Anikó azzal állított haza egy Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertről, hogy zenekart szeretne alapítani.
 Kostyál Péterrel, Kostyál Kálmán fiával kettejükben fogant meg a gondolat azon az estén. Mit érezhetett, mit gondolhatott Lili? 1985-öt írtunk akkor. Tizennégy éves elsős Konzisok voltunk. Így nagy K-val, mert akkor a Bartók konzi volt az egyetlen.

 “Jó, persze, csináljuk!” Gondolom ez volt a válasz. De aztán mi kellett még hozzá? Szív, szeretet, türelem, elfogadás, belátás, elszántság, kitartás, pedagógusi, pszichológusi véna, bőkezűség, áldozatvállalás, szolgálatkészség, és még hosszan sorolhatnám az erényeket amiket felénk árasztott negyven évet át.
És a hatalmas tapasztalat amit Lisztéknél szerzett és adott nekünk át.
 Adta, adta, adogatta, és még hátralépni is tudott, hogy egyre jobban hagyjon minket kibontakozni.
 Nem csak művészeti vezetőnk volt, példájával életvezetőnkké is lett. Ezért is lehetünk idén negyven éves zenekar, mert a legfontosabbat tudta nekünk átadni, azt, hogy van Ügy, van Szent zenei cél, és ami a legfontosabb, van Barátság és van Szeretet.
 Hálánk szavakkal kifejezhetetlen. Legyen Áldor Lili emléke örökre áldott!

Lesták Bedő Eszter